Armagnac, Pierre de Montesquiou márki (Marquis), egy igaz ember igaz története

A híres "Három testőr" d’Artagnan-jának egyenes ági leszármazottjaként a márkiról 3 tény volt ismeretes: - rajongása az Armagnac iránt - a bajtársiasság, amit őseihez hasonlóan képviselt ("Egy mindenkiért, mindenki egyért") - és a Gascogne-iság mindenek felett Marquis Pierre de Montesquiou, egy igaz ember igaz története.

D’ARTAGNAN

Alexandre Dumas d’Artagnan-ja valódi, élő személy volt, ha kalandos élete nem is volt teljes mértékben a regény szerinti. Az 1610-es évek elején született Charles de Batz de Castelmore, Artagnan grófja, szüleinek nemesi címei alapján felvett utónevein Charles de Batz de Montesquiou, francia nemesember, a királyi muskétások tisztje, majd a királyi testőrség kapitánya volt, 1673-ban Maastricht ostrománál esett el. A Montesquiou nemesi család még egy tábornagyot, egy admirálist, egy bíborost, egy érseket, négy tábornokot, négy püspököt, egy minisztert, és több diplomatát adott Franciaországnak. A családi motto: "Deo duce et ferro comite" vagyis "Isten az útmutató, a kard a kísérő".

MARQUIS ARMAGNAC KÉSZÍTÉSE

1. A TERROIR

Az Armagnac eredetvédett terület Gascogne homokos-mészköves talajával ideális a szőlőtermesztésre: a szőlő gyökerei a tápanyag után kutatva mélyre ereszkednek, ízgazdag ásványosságot teremtve a gyümölcsben. A 3 "cru" vagy "terroir" (BasArmagnac, Ténarèze és HautArmagnac) ezen belül is különböző stílusú borokat ad. Az Armagnac-készítés során rendkívül fontos az egyes parcellák, a termelők ismerete. Marquis de Montesquiou minden termelő partnerét személyesen ismeri, vannak olyanok, akikkel generációk óta dolgozik együtt.

2. A SZŐLŐFAJTÁK

Az engedélyezett 10 szőlőfajtából a Marquis de Montesquiou 3-at használ:
• Ugni Blanc: a "gerinc". Alacsony alkohol, magas savak, kiváló Armagnac-lepárlásra. A filoxéra után érkezett fajta.
• Baco (blanc): a "test". A filoxéravész utáni keresztezés. Testes, jól érlelhető párlatok készülnek a borából
• Folle Blanche: az "élénkség". Az eredeti, filoxéra-vész előtti meghatározó fajta, mára mennyisége visszaszorult, de igen magas savai és virágos illata élénkséget hoznak az Armagnac-ba.

3. A LEPÁRLÁS

Bár 1972 óta engedélyezett a Cognac-módi, 2x-es, rézüstös lepárlás is, a tradícionális Armagnac-módszer az 1x-es lepárlás, kisméretű lepárló-toronyban (oszloplepárlóban). A Marquis de Montesquiou tradícionális módon, lepárló partnerekkel dolgozik, akik mobil készülékeiket évről évre a helyszínre vontatják. Néhány közülük mai napig fával
fűtött. A párlat alkoholtartalma 52-72% között lehet, a hagyományos mód az alsó határ közeli alkoholfok. A Marquis de Montesquiou Armagnac-ok 56-58% alkoholfokosra készülnek. A Marquis de Montesquiou lepárló artnerekkel dolgozik, velük együttműködve igazi, klasszikus village-Armagnac párlat készül. A lepárlást a bor kiforrását követően
gyorsan elkezdjük, hogy a szőlő aromái maximálisan érvényesüljenek a párlatban. Az engedélyzett lepárlási időszak a szüretet követő év március 31-ig tart.

4. A TÖLGY, HORDÓFAJTÁK

A klasszikus Armagnac hordók különböznek a Cognac- vagy borérleléshez használt, KözépFranciaország-i Limousin vagy Troncais tölgy hordóktól. A helyi Gascogne-i erdőkben ún. "fekete tölgy" (a legnagyobb erdő nevéből "Monlezun tölgy"-nek is nevezett) fafajta nő. Az ebből a durva erezetű tögyből, több éved szárítás után, "hardtoasted" (erősen hevített/pirított) módon készíti a Marquis de Montesquiou 400-420 literes hordóit Monsieur Bartholomo, az utolsó tradícionális Gascogne-i kádár.

Holdfény-hatás: azt tartja a legenda, hogy csak az a hordó jó, melynek fáját éjszaka, holdfény mellett döntötték ki…azért nem esküsznek meg rá, hogy minden hordónk ilyen! 

5. AZ ÉRLELÉS

Az Armagnac-ot nem csak szimplán "érlelik", az Armagnac-ot "felnevelik", mint egy gyermeket (a franciák az "élever" szót használják rá). Pincemesterünk, Eric Durand két fázisban érlel: a friss párlatokat 6 hónaptól 1 évig új
hordókba teszi, a tölgy hatása erős, a hordóból intenzív ízek kerülnek át a párlatba, annak nyers tüzességét  csillapítják, a párolgási veszteséggel az alkoholos erősség is csökken. Ezután már használt, vagyis újratöltött
hordókba kerül át a párlat (ún. fûts roux = red barrel = vörös hordó a neve), ahol a hordóhatás kevésbé domináns,
gyümölcsillatok, meleg fűszerek, karamell ízei jelennek meg az Armagnac-ban, színe is sötét mahagóni árnyalatot kap.

A Marquis de Montesquiou érlelőraktárának neve, tetőformáját idézve, a Katedrális (Cathédrale), ahol
1000-nél több hordóban érlelődik Armagnac, az igazán régi készleteket már üvegedényben, demizsonban
tárolják (a hordós érlelés már nem, de a minőség megőrzése szükséges), a legidősebb Armagnac 1865-ös.

6. A HÁZASÍTÁS

Eric Durand pincemester ügyel rá, hogy egy adott hordóban csak egy falu, egy szőlőterületéről származó, egy szőlőfajta borából készített párlat legyen, évjáratonként, tehát a legmélyebb bontásig külön érlel minden tételt.
A házasítás ezen szőlőfajtánként, területenként és évjáratonként nyilvántatott hordókból történik, a palackokon lévő "batch number" alapján vissza lehet vezetni a tételt akár egészen a szőlőtermelőig. A már Aramgnac-oknál is jobban elterjedt  VS, VSOP, XO megjelöléseket a Marquis de Montesquiou meghagyja a Cognac-nak.

A Marquis de Montesquiou az Armagnac tradícionális megjelöléseit használja: Fine (friss, fiatal Armagnac 3 éves érlelésig), Reserve (5-10éves érlelések), Extra Old / Hors d’Age (minimum 10 éves, de gyakran 20 év feletti érlelések) és a Vintage / Millésime (jelenleg 1973, 1976 és 1989 évszámmegjelöléses palackozások kaphatóak).

A képekre kattintva tudsz vásárolni!